A három felvonásos operett a szabadságharc legfeministább hősének állít emléket: Lebstück Mária a valóságban is férfiruhában harcolt együtt a forradalmárokkal, egészen a főhadnagyi rangig jutva.
A gazdag kereskedőcsaládból származó Mária 1848-ban csatlakozott a bécsi jogászhallgatók csapatához, majd a bécsi forradalom leverése után a honvédsereggel harcolt tovább. Női mivoltát eltitkolva, Károly néven állt be a hadseregbe, hősiességéért először fővadásszá, majd hadnaggyá léptették elő. Amikor egy sebesülés miatt kiderült, hogy Károlyt tulajdonképpen Máriának hívják, a hadnagyot kémnek hitték és halálra ítélték, ám Kossuth közbenjárására szabadon engedték és rangját is visszakapta. A főhadnagyi rangig jutott, amikor a harctéren házasságot kötött Jónák Józseftüzérőrnaggyal, fiát a szabadságharc bukása után, az aradi várban raboskodva szülte meg. Férje soha nem találkozhatott gyermekükkel, hiszen Jónák József nem élte túl a rá kiszabott 16 évnyi fogságot. Lebstück Máriát szabadulása után kiutasították Magyarországról, horvátországi rokonságához menekült. Később férjhez ment Pasche Gyula festőhöz, de 1870-ben újra megözvegyült. Mosónőként tartotta el családját, nyomoráról értesülve az országos honvédegylet folyósított neki nyugdíjat 1892-ben bekövetkezett haláláig.
Kálmán Imre operettjében Lebstück Mária életének legizgalmasabb és legfényesebb éveit örökítette meg: amikor főhősünk férfiruhát ölt, csatlakozik a szabadságharosokhoz, majd a harctéren egymásra talál jövendőbelijével (akit az operettben Jancsó Bálintnak hívnak). A Kolozsvári Magyar Opera vasárnapi előadásának karmestere Kulcsár Szabolcs, rendezője Dehel Gábor, Mária szerepében Barabás Zsuzsa, Jancsó Bálint szerepében pedigFülöp Márton lép fel.